Hogyan védjük a beltéri fafelületeket? | Sadolin

Hogyan védjük a beltéri fafelületeket?

2010. 10. 05.

Természetessége és melegséget árasztó megjelenése miatt sokan szeretik fából készült bútorokkal, kiegészítőkkel körülvenni magukat. Ám minden kedvező tulajdonsága ellenére a fa nem tartós anyag, ezért védeni kell a különböző káros hatásoktól. A ma kapható faápoló szerekkel már igazán könnyen védhető a fafelület, kellemetlen szagok nélkül.  

A beltéri fafelületek sokfélék lehetnek, hiszen nem csak bútorok és padlóburkolatok, de gyerekjátékok, dísztárgyak, nyílászárók, falburkolatok, lambériák is készülhetnek a legtermészetesebb építőanyagból. Általában igény szerint kell védeni és ápolni a legkisebb felületeket és az összefüggő, több tíz négyzetméteres padlókat is, de oda kell figyelni, hogy milyen vegyszert alkalmazunk, hiszen beltérben veszélyesek a rovar- és gombaölő hatást biztosító, biocidtartalmú vegyületek.

faápolás, sadolin, lakk, lazúr, méhvisaz

Miért kell a védelem?

A lakások és házak enteriőrjeiben jellemzően mérettartó faszerkezetek találhatók. A nyílászárók és a padlóburkolatok nem változtathatják alakjukat és nagyságukat, ezt a belső környezet majdnem állandó páratartalma és hőmérséklete is biztosítja. A kültéri fafelületeket terhelő időjárási tényezők, a napsütés és az UV-sugárzás sem éri a bútorokat, ezek ellen sem kell ellenállóvá tenni őket. Viszont jóval többet járunk rajtuk, rugdossuk, fogdossuk és használjuk őket kézzel-lábbal, megérdemlik tehát a védelmet.

Általános szabály, hogy az új fafelületeket az első bevonat felhordása előtt le kell csiszolni, portalanítani, majd észter hígítóval el kell távolítani a gyantakiválásokat, csiszolópapírral el kell simítani az egyenetlenségeket. Beltéri felület esetében nem szabad alapozni, a kiválasztott, beltéri használatra alkalmas falazúrt, fafestéket egyből a megtisztított felületre lehet felkenni. Azokat a felületeket, amelyeket már korábban kezeltek, szintén meg kell tisztítani a portól, piszoktól, a lazán tapadó bevonatot pedig erős szálú kefével lehet eltávolítani.

faápolás, sadolin, lakk, lazúr, méhvisaz

Így bánjunk a lazúrokkal!

A vastaglazúrok vastagabb, filmszerű, de a fa erezetét megmutató réteget képeznek a felületeken. Sok színben kaphatóak, nem szívódnak be teljesen a fába, így könnyű lecsiszolni őket, amikor a felújítás időszerűvé válik. Hátrányuk, hogy sokadik felújításkor már nem tüntethető el teljesen az anyag, a szer színe beivódik a fába.

A vizes bázisú vastaglazúrokat alapozók nélkül is lehet alkalmazni beltérbe. Felhígítva alapozásként is használhatjuk őket, a hígítás aránya lehet akár egy a háromhoz is. Az alapozás után következhet a többi réteg. A használat a leginkább a bútorokat szennyezi be, így ezeket is először zsírtalanítani kell. Ezután alaposan le kell csiszolni a régi védőrétegeket, majd következhet a választott lakk vagy lazúr. Csak vizes bázisú, vagy beltérben is alkalmazható, oldószeres lazúrokat szabad használni bútorápolásra, mert a kültéri lazúrok gomba- és rovarölő adalékokat is tartalmazhatnak.

Lakkok és méhviasz

A lakkoknál nincs ilyen szabály, vizes és oldószeres változat egyaránt kerülhet a bútor felületére. Fontos azonban, hogy gyerekjátékokat, gyerekbútorokat csak vizes bázisú szerekkel szabad kezelni, elsősorban a vastaglazúrok és a fafestékek ajánlottak. Ezeket a szereket vízzel lehet tovább hígítani, selyemfényű felületet garantálnak, nagyon rugalmas bevonatot adnak, nem repedeznek és nem peregnek le. Kezelés után két órával már száraz felületet kapunk, egy nappal később pedig át is festhetők.

faápolás, sadolin, lakk, lazúr, méhvisaz

Igényesebb, drágább fából készült padlóburkolatok és bútorok ápolására választható a méhviasz is. Tartós fényt kölcsönöz a fának, de a felületkezelés bonyolultabb és csak új, vagy a korábbi lakkrétegtől teljesen megszabadított felületet lehet így kezelni.

Ha nem lehet teljesen eltávolítani a korábbi rétegeket, le kell mondani a viasszal való kezelésről, ugyanis nem szívná be a fa a felvitt pácréteget. A csiszolás és portalanítás után először vizes páccal kell bekenni a fát, a teljes száradás után lehet a méhviaszt felvinni.

A saját ház a saját vár, a beltéri felületeket is a saját képükre formálják a tulajdonosok. A fa mindenképp közelebb visz a természethez, egyszerűen szép, időtálló és élő. Emellett nem olcsó mulatság, érdemes körültekintően kezelésbe venni, hogy sokáig éljen tőle otthonunk.